A Psota Irén tiszteletére és emlékére létrehozott díj Almási Éva kezdeményezésére jött létre. Almási Évát 2016. március 16-án választották a Nemzet Színészévé Psota Irén helyére. A színművész akkor határozott úgy: alapítványt hoz létre, amelynek kuratóriuma minden évben díjaz egy-egy olyan színésznőt,
akinek sokszínűsége, teljesítménye méltó a kétszeres Kossuth-díjas Psota Irén szakmai örökségéhez.
Minden magyarországi színház jelölhet színészeket a díjra.
A kuratórium tagjai: Básti Juli Kossuth-díjas színművész, dr. Hazai Kinga ügyvéd (az alapítvány elnöke), Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész, dr. Lantos Endre főorvos, dr. Langer János ügyvéd.
A díjat első alkalommal, 2017-ben Hegyi Barbarának, 2018-ban Hernádi Juditnak, 2019-ben Für Anikónak, 2021-ben Takács Katalinnak, 2022-ben Molnár Piroskának ítélték oda. (2020-ban a járványhelyzet bizonytalansága miatt nem osztották ki az elismerést.)
A díjat idén is a Rózsavölgyi Szalonban adták át, április 5-én. A díjátadó ünnepség elején még nem nagyon lehetett hová tenni egy feldőlt bicikli hangját az utcáról, Csiby Gergely színművész, az egyik műsorvezető és társa, Király Dániel színművész ekkor még úgy tettek, mintha éppen csak megtörtént volna a dolog. Ez azonban azután még egyszer megesett.
A kép csak később állt össze, mert még mielőtt kiderült volna a kitüntetett személye, előbb Hegedűs D. Géza az Alapítvány elnökeként mondott néhány szót Psota Irénről, majd Parti Nagy Lajos szavalta el a Csigabú című versét, immár a díjazottnak címezve, de még anélkül, hogy a többiek tudhatták volna, kinek szól a vers. Ezután a tavalyi kitüntetett, Molnár Piroska színművész elénekelte a Jaj de széles, jaj de hosszú ez az út című nótát, amelyről később kiderült, hogy a díjazott édesapjának kedvence volt.
Szirtes Ági a Melancholy Rooms előadásában (Fotó/Forrás: Gordon Eszter)
Ezt követték Básti Juli közös emlékei, anélkül, hogy leleplezte volna a díj idei nyertesét. Mint mondta,
gyerekkori jóbarátnők, akik kiskorukban számos kisebb csínytevést, felnőttként számos nagyobb ostobaságot követtek el együtt.
Ezután jelentette be, hogy a Psota Irén-díjat ebben az esztendőben Szirtes Ági kapja. Az elzuhanó bicikli hangja ekkor állt össze: a budapesti Katona színművésze évtizedeken keresztül dőlt el, mint egy zsák a Portugál című előadás időközben ikonikussá vált, és egy idő után minden esetben nyíltszíni tapsot kapó jelenetében.
A színművésznő meghatottan vette át az elismerést, odament Psota Irén falra kivetített fotójához, elmondta, hogy szeretné megsimogatni az arcát, nyújtózott is felfelé, a keze azonban csupán Psota Irén karjáig ért: „nem érem őt fel, erről van szó” – mondta mosolyogva.
Ascher Tamás méltatta ezt követően a díjazottat. Laudációjában visszaemlékezett az egykori „szent komolyságú lányra, hatalmas szemekkel”, majd felidézte a későbbi „különös sugárzású színésznő szép, áttetsző tisztaságát, aki igazságot hordozott” és megemlítette Szirtes Ági „ádáz humorát” is. Ascher arról is beszélt, hogy
Szirtes Ági azok közé a színészek közé tartozik, akik nagyon nagyok: akármilyen műfajban játszanak, és legyen bármilyen rövid a szerepük, mindig igazak.
Mint mondta, Szirtes Ági „nem tud úgy bejönni a színpadra, hogy az ne legyen igaz”.
Az ünnepség végén a színésznő lánya, Pálmai Anna olvasott fel egy részletet Szirtes Ági édesapja, Szirtes Ádám Életünk, életem! című önéletrajzi kötetéből.
Szirtes Ági és Pálmai Anna a Melancholy Rooms című előadásban (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)
Szirtes Ági a Színművészeti Főiskola elvégzése után a kecskeméti Katona József Színház tagja lett 1978-ban, majd egy év múlva átszerződött a Nemzeti Színházhoz, 1982-ben pedig alapító tagként csatlakozott az akkor induló budapesti Katonához. Azóta is ez az anyaszínháza. Szerepelt a színház első bemutatójában, amely Csehov Manójából készült, és a legnagyobb szériát elérő előadásokban is, mint a Három nővér, az Elnöknők, a Portugál és az Ivanov. Erőteljes, elevenséggel telt karakteralakításait játékfilmekben és tévéfilmekben is megcsodálhattuk.
Pályája elismeréseként 1999-ben hazánk érdemes művésze lett, 2008-ban Kossuth-díjat, 2018-ban Prima Primissima díjat kapott. 2011 óta Budapest díszpolgára.