Nagy-Kálózy Eszter kapta idén a Psota Irén-díjat. A kitüntetést a színésznő megható ünnepség keretében vehette át a Rózsavölgyi Szalonban, a díjazottat Esztergályos Károly filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár méltatta. A díjat a kuratórium nevében Básti Juli Kossuth-díjas színművész adta át, az alapító Almási Éva nevében Balázsovits Edit Jászai Mari-díjas színművész mondott köszöntőt.

Almási Éva, a Nemzet Színésze, Kossuth-díjas színművész kezdeményezésére kereken tíz éve jött létre a Psota Irén Alapítvány, amely minden évben pénzjutalommal is járó díjat adományoz Psota Irén tiszteletére, emlékére annak a színésznőnek, akinek színpadi sokszínűsége, tehetsége, kiemelkedő képességei Psota örökségéhez méltónak bizonyulnak.

A Psota-díjat odaítélő kuratórium tagjait az alapító, Almási Éva kérte fel: Básti Juli Kossuth-díjas színművész, Hazai Kinga ügyvéd (az alapítvány elnöke), Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész, a Nemzet Színésze, Ágoston Attila üzletember és Langer János ügyvéd dönt a díjazottról. A kitüntetésre minden magyarországi színház jelölhet színészeket. A Psota Irén-díj ezüst plakettjét Rosta Péter grafikus tervezte és Tóth László ötvösművész készítette: Psota Irén aláírása és kedvenc bohóca látható rajta.

Tíz éve létező szeretetcsomag

„Ha Irénre gondolok, egy csillagszóró jut eszembe – és a szeme, amelyben annyi szeretet volt, és amellyel persze villámokat is tudott szórni – mondta köszöntőbeszédében az alapító, vagyis az édesanyja, Almási Éva nevében Balázsovits Edit. – Csodálatos színésznő volt: a színpadon minden műfajban otthonosan mozgott, mindig lenyűgözte a közönséget. Mindent tudott – nemcsak a színpadról, hanem az életről is. Hihetetlen energiák voltak benne, és ezeket át is tudta adni.”

Balázsovits Edit így folytatta Almási Éva sorait:

Amikor tíz éve elment közülünk, és 2016-ban a Nemzet Színészei közé kerültem a helyére, azt éreztem: ez nemcsak megtiszteltetés, hanem felelősség is. Hogy ezt a kivételes életművet, ezt a különös, egyszerre fénylő és fájdalmas emberi jelenlétet valamiképpen tovább kell vinni. Ezért alapítottam meg a Psota Irén-díjat – az ő tiszteletére.

Almási Éva nagyon szerette is Psota Irént. „Nemcsak példakép volt számomra, hanem az egyik legjobb barátom is. Egyszer azt nyilatkozta, hogy az ő társa már a magány. Én azonban hiszem és tudom, hogy ez a tíz éve létező szeretetcsomag eljut hozzá. Tudja, érzi, hogy nem lehet magányos – mert soha nem felejtjük el” – mondta az alapító nevében Balázsovits Edit, aki megköszönte a kurátoroknak, hogy segítik ezt a díjat, a Rózsavölgyi Szalonnak, hogy méltó helyet biztosít a díjátadónak, és Karácsony Ágnesnek, hogy nyolcadik éve szerkeszti és szervezi ezt az ünnepet.

Rendezői szerelem 

Az idei Psota Irén-díjat Nagy-Kálózy Eszter kapta, a kitüntetést a kuratórium nevében Básti Juli adta át.

A díj nekem sokkal többről szól, arról, hogy van értelme annak, amit csinálunk. A színház át tud minket vinni a nehézségeken

– mondta meghatódva a díjazott, akit Ráckevei Anna kisfilmmel, ifj. Vidnyánszky Attila és Rudolf Szonja színésznő, a lánya pedig videóbejátszással köszöntött. Nagy-Kálózy Esztert Esztergályos Károly Balázs Béla-díjas filmrendező, forgatókönyvíró, egyetemi tanár, Kiváló Művész méltatta.

„Filmszínészetet tanítottam egy első vagy második osztályban, és a lány, Nagy-Kálózy Eszter, a párhuzamos osztályba járt” – mondta méltatásában Esztergályos Károly, aki villámcsapásszerű rendezői szerelemről beszélt, ami nincs tekintettel a szereplők nemére. „A tehetség villámcsapása.” Mint mondta, egy-egy szerep eljátszására általában többen alkalmasak, film- és tévérendezőként az összes magyar színészből válogathatott.

Ahogy az ember nem tudja, hogy miért lesz szerelmes, úgy nem tudja megmagyarázni észérvekkel, hogy miért X és miért nem Y. Három színész játszott ilyen különleges szerepet a pályámon – Kozák András, Eszter és Gálffi László –, talán én is az övékén. De ez mindegy, ez a szerelem akkor is teljes értékű, ha viszonzatlan

– mondta Esztergályos Károly, majd felelevenített egy Nagy-Kálózy Eszterrel közös munkát, az Édes Anna forgatását. „Eszter a maga csöndes módján rettenetesen makacsul ragaszkodott az igazához. És az eredmény sokszor igazolta. Csinálja, ahogy maga akarja. […] Eszter hihetetlen koncentrációval dolgozott. A forgatás hetei alatt gyakorlatilag csak cigarettát evett, és kávét. Néha már könyörögtünk neki, hogy egyen valami mást is.”

Mindig kísértett a gondolat, hogy egy film egyik jelenetének zárásaként vagy az egész film befejezéseként hosszú percekre hagyom Eszter nagyközelijét, az arcát szó nélkül. Az Édes Annát is így akartam befejezni. Aztán mindig gyáva voltam, és az általánosan elfogadott határokon belül maradtam, ami a jelenet hosszát illeti. Sajnálom, akkor is mindig sajnáltam

– mondta Esztergályos Károly, majd a művészi alázatról beszélt, ami – mint a legnagyobb színésznőkre – Nagy-Kálózy Eszterre, a Vígszínház színésznőjére is igaz.

A munka és a család

A Rózsavölgyi Szalonban az ünnepélyes műsort László Rebeka, az SZFE hallgatója és Zoltán Áron színművész vezette. Felhívták a figyelmet rá, hogy a mögöttük látható képet Keleti Éva készítette Psota Irénről. „Nagyon jóban voltak. Talán már újra találkoztak… Nemrég vesztettük el Keleti Évát. Mindegyik díjátadónkon itt volt. Hiányzik ma. Egy kis csenddel emlékezzünk most rá” – mondta Zoltán Áron, aki ezután egy Nagy-Kálózy Eszterrel készült interjúból idézett:

Engem semmi más nem érdekel, mint a munkám és a családom. A színpadon kívül nem izgat a reflektorfény. Ha dolgozhatok, annak minden pillanatát élvezem. Ami nyomaszt, az a világ, ami körülvesz, és ahova tart. Van benne valami ijesztő. Néha úgy kiszállnék belőle… De szerencsére színház – mindig lesz.

A Psota-díjat először 2017-ben Hegyi Barbarának, 2018-ban Hernádi Juditnak, 2019-ben Für Anikónak, 2021-ben Takács Katalinnak, 2022-ben Molnár Piroskának, 2023-ban Szirtes Áginak, 2024-ben Kiss Marinak, 2025-ben Csákányi Eszternek ítélték oda. 2020-ban a járványhelyzet bizonytalansága miatt nem osztották ki a díjat.

Forrás: index.hu